Tartoztam egy törénettel, mely a Barcelonai hegyvidék egy kies utcájában kezdődött és valahol Középföldén ért véget, ahol találkozhattam, Miki Manóval, Betty Boop-val, és Hitler ördögi csatlósával Pán Péterrel is. A kalaúzom pedig a BÁCSI volt. Kinek becses neve Joan Bosch. Valamikori tisztes tábornoka Echnaton-nak, közeli barátja Picassonak és Mona Lisa mosolyának csalhatatlan okozója.

Kora reggel keltem útnak, hogy még a déli turistaroham előtt felérhessek a Güell Parkba. Ugyanazt az útvonalat követtem, mint előző nap. Viszont most valahogy más volt a levegő. Kaland szagát fújta a szél. Aztán, ahogy tovább haladtam a kalandnak furcsa ammónia szaga lett. Az egyik ósdi kapualjból halk, lassú, ütemes szuszogás kúszott a fülembe. Innen áradt a szag is. Jobbra pillantva egy járókeretes bácsi vonszolta felfelé portékáját, s botjával vadul hadonászott felém hogy: Álljak meg! Álljak meg!

Mondom: Ok, ok.

Azt mondta, van egy különleges kiállítása. Csak kövessem. Sütött a nap, jó kedvem volt, úgyhogy követtem. Mire a nyerges telek lejtős szölőlugasának aljára értem, már gondolkozni kezdtem a visszatérésen az utcára. Szinte még most is hallom, ahogy csak: Csissz-csosz, hrrrr..frrrr...hrrrrr...troty forty...zihált lefele a bácsi. Mire a garázsba értünk már biztos voltam benne, hogy valami lefejtett bőrként fogom végezni a sötét helység falán, hogy a bácsi kereszt öltésekkel kisvirágot hímezzen a hátamba.

Hála Istennek nem így történt. Helyette átléptem az igazi Pán Péter birodalmába. A bácsi a holmijai közé érve átváltozott. Igazi gyerekként fogott bele az általa valósnak hitt Világtörténelem regéjébe.

Bevezetésként megmutatta egyedülálló zászlógyűjteményét, melyet a világ minden tájáról gyűjtött össze időn és teren keresztül utazva. Igazából nehéz leirni, de képzeljetek el egymás mellé tett A/3-s lapokra gyermeteg rajztudással firkált szineket, melyek az országok színeit jelképezték. Emellett volt rajtuk kávéfolt, alufóliából kivágott kiscsillag, még valódi zászló is. Azonban főhősünk, olyan beleéléssel adta elő mondanivalóját, hogy láttam a szélben lobogó dicső jelképeket. Csak az a szag ne lett volna.

Az igazi sokk akkor csapott le, amikor felgyulladtak a makettasztal halogén izzói, és feltűnt előttem egy egyedi világtörténelem makettje játékokkal megelevenítve. Valószínüleg egy normális ember itt kirohant volna. De én elővettem a fényképezőgépem. (bár lehet hogy egy kis japó is ezt tette volna) Na mindegy. Nem tudtam hogy ezt most komolyan kell vennem vagy csak délibábot látok. Képek kavarogtak előttem Bambiról meg Old Shutterhandről akik egy T-Rexel kártyáznak. A történetet most nem mondom végig de részleteket kiemelnék, mert sokmindent eltitkoltak előlünk a gimiben az emberiség történetéről.

Utcakép. Nueva York. Shongoku autókat ver szét. Ronáldinnyó a barátja jobbról nézi. Igazából az első színtér kavalkádja is leirhatatlan. A többiről nem is beszélve. Fel fogom tenni Flickr-re a képeket. Talán, úgy átérezhetőbb. Azonban minden viccet félretéve a bácsi szerintem nincs tisztában vele, milyen értékes játékgyűjteménye van, mely szerintem körülbelül 50 évet ölel fel. De térjünk vissza a Madách-ot megszégyenítő színekhez. A következő történetben a sziu és a navajo indiánok csatáztak egymással. Mindezt Bambi, a Sziklás-hegységbe épített feje figyelte jó munkás tekintettel. Az indiánok harcának észak és dél csatározásai vetettek véget, melyet Zorro bejövetele zárt le. Ezalatt, azonban már Pán Péter és csapatai gyülekeztek Őfelsége Kalózaival, hogy Hitlernek segédkezvén megtörjék az állnok japánok hatalmát. Láthattunk egy jelenetet egy német-angol összecsapásból is melyet kalaúzunk hangos berregéssel kísért, majd kedvemért petárdája segítségével felrobbantott egy szövetséges JEEPet. Az nagyon tetszett. A Pearl Harbour-t megbosszuló atomrobbanás után Betty Boop segédkezett a sérült japán katonák támogatásánál. És ami a legmegdöbbentőbb volt ( és ezt is elhallgatták előlünk) hogy Arthur király és csapatai közbeléphettek volna a szövetségesek oldalán, de Arthur későn huzta ki az Excalibur-t a sziklából. A többit nem nagyon értettem, de utazásunk végén még a júra kor lakóinak életébe is betekintést nyerhettem.

A dinoszauruszokat pedig nagyon szeretem. De ők nácik. Az a baj.

Hát ennyi lenne. 2 EUROt fizettem a kalandért, de megérte. Szegény Bácsi nagyon örült (őrült), és aranyos feje van.

 Lehet, hogy visszamegyek, és viszek neki a képekből. De gyertek el megnézni ti is. Megéri.

Itt van egy kis video, mely tükrözi az ottani képet.