Igen. Hanyag vagyok. Nem írok. De a Zoli ösztönöz. Köszi Zoli. Visszatértem. Mindig azt várom, hogy valami jó zsír sztorit éljek át, hogy elég ütős történetet tudjak ide kerekíteni. A Burger King megteszi a hatását. A negatív hatását. Érzem, ahogy szívja ki a kreativitást és a teremtésvágyat belőlem. Agyrohasztó egy hely. Ezért amikor mostanában "haza"érek, nehezemre esik előhívni Donald Kacsát meg a többieket. Bepunnyadtam, de szerencsére észrevettem...
Tegnap végre kimozdultam Barcelonából. Elmentem a szomszéd városba bulizni az újdonsült magyar! barátaimmal. Mataróban töltöttem az éjszakát.
Vettünk inni. Ittunk. Elmentünk egy Diszkotékába. Azt monda az egyik leány (a Rita), hogy itt vidéken (Barcelonához képest) elég unalmas. Nincsenek olyan jó helyek. Ehhez képest az első SÜSI-nek megfelelő közönséget vonzó hely, ahova mentünk egy kétporondos, minden jóval felszerelt faluvégi mulató volt (Budapest is megirigyelné). A zenét viszont valami szar indie-setnek titulálnám. Tovább is álltunk. Az árakról inkább nem beszélek. Annyit mondok, fájt meginni azt a pár italt. A következő hely, ilyen - RIO partej - dúskeblű cicák fészke volt. Nem volt rajtam öltöny de valahogy bejutottunk. Mire ideértünk a zene már mindegy volt, a hely viszont amennyit érzékeltem belőle, olyan tipikus filmbéli HC (hárdkór) Party kastély volt. Ennyit az itteni "vidék" fogalmáról.
Korán feküdtünk le. Már 5-kor kanapén voltam. Tízkor még kicsit kóvályogva kisétáltunk az állomásra. Mivel "éjjel érkeztem száraz kiégett aggyal..." nem láttam, hogy végig a tenger mellett haladt a vonat. Amikor reggel elindultam a szerelvénnyel, akkor éreztem meg igazán az élet ízét. Itt a vonat nem zakatol, hanem halkan kuncog. Gyerekek hahotáztak. Egy félőrült trombitás a vonat ütemes szuszogására latinos dallamokkal telitette meg a vagonokat. Csak néztem az ablakon keresztül az azúrkék tengert. Először éreztem igazán az indulásom óta, hogy hol is vagyok valójában. Ott voltam. Ott és akkor. Olyan volt, mint amikor a Viktorral ültünk Görögországban, a stégen azzal a félméteres szivarral. Felvettem videóra. Dolgozom a közzétételen.
