17 órát aludtam. Délutánra sikerült összeszednem magam. Nehéz volt mert amikor kinyitottam a csapot sárgás rózsaszin lé folyt belőle. Nem hawaii-i puncs volt. A sarki vodafonboltban fél órát beszélgettem az eladó leánnyal. Elhitte hogy fél nap alatt tanultam meg spanyolul. Az itteni ügyfélszolgálat szimpatikusabb az otthoninál. 4 óra körül kimentem a partra. Metróval. Van feelingje. Fölszállsz a kékmetróra a Dejákon és nem a KÖKI-re érkezel, hanem a tengerpartra. A szerelvények tele voltak gumicsónakokkal meg szörffel. Vicces.

A parton minden túlélni akaró kissebbség  képviselteti  magát.  Kinek-kinek  a fajtájához illő munka dukál. A thai lányok thai masszázst maszíroznak beléd, a fiatal európai müvészek a képeiket árulják, a fekák italt adnak-vesznek, a cigányok meg lopnak.

Sokáig ugy képzeltem ezt a partot, mint egy fehérfövenyes paradicsomot, ahol csak tökéletes spanyol lányok mászkálnak. Nem ilyen. bár a képek között van rá példa. Inkább olyan, mint a Blaha Lujza tér a tengerparton. Van kis késes cigány, vannak alterok, a Trafóból, vannak nénik szottyadt mellel, meltartó nélkül. De valahogy a hangulat még is hihetetlen. Ajánlom. :)

A legnagyobb csalódás hogy áll a szemét a tengerparton. Piszkos a homok. Viszont minden a művészetről szól. Mindenkinek tipikus elbaszott művészfeje van. Én is növesztek.

Ja és kifelejtettem: (Güell Park, két L-el)